Kulcsfontosságú üzenetek

Stroke-on átesett emberek számára:

- A gyógytorna a fizikai rehabilitáció hiányához képest javíthatja a mindennapi tevékenységeket, a lábak mozgását, az egyensúlyt és a járást. Nagyobb előnyökkel járhat, ha heti 2,5 óránál több gyógytornára kerül sor.

- A „szokásos" gyógytorna mellett az extra fizikai rehabilitáció szintén javíthatja az eredményeket. Minél nagyobb a kiegészítő gyógytorna mértéke, annál nagyobb lehet a haszna.

- A funkcionális feladatok gyakorlására összpontosító gyógytorna (valós életbeli feladatok aktív gyakorlása egy mozgáskészség elsajátítása - vagy újbóli elsajátítása - céljából) javíthatja a mindennapi tevékenységeket és a mozgást.

Miért van jelentősége az e tárgykörben fellelhető bizonyítékok áttekintésének?

A stroke a test egyes részeinek bénulását okozhatja, valamint nehézséget okozhat a fizikai funkciókban. Az évek során a gyógytorna különböző megközelítéseit dolgozták ki, amelyek a stroke utáni felépüléssel kapcsolatos elképzeléseken alapulnak. Gyakran fordul elő, hogy a gyógytornászok klinikai tapasztalataik és az ésszerűség alapján választanak egy adott megközelítést, azonban ehhez hiányoznak az egyértelmű tudományos bizonyítékok. Ez azt jelenti, hogy az egyes gyógytornászok által alkalmazott technikák eltérőek lehetnek (pl. az egyik erősítő gyakorlatokat végeztet, míg a másik a passzív mozgatásra összpontosít). Történelmileg számos elnevezett gyógytornás megközelítést alkalmaztak (pl. a Bobath-módszert); ezeket együttesen neurofiziológiai megközelítéseknek nevezzük, mivel az idegrendszer működésével és helyreállításával kapcsolatos ismeretek és elméletek alapján fejlesztették ki őket. Fontos a gyógytornászok segítése a pácienseik legjobb felépülését biztosító megközelítés kiválasztásában.

Megjegyzés: A gyógytornászt/gyógytornát lehet fizikoterapeutának/fizikoterápiának is nevezni, mivel ugyanazt jelenti. Mi a fizikai rehabilitáció kifejezést használjuk, és a fizikai rehabilitációt nyújtó személyt terapeutaként írjuk le.

Mi volt a kutatásunk célja?

Szerettük volna tudni, hogy:

- hatékonyak-e a különböző gyógytornás megközelítések a stroke utáni funkciók, egyensúly és járás helyreállításában?

- lehetséges-e, hogy egy gyógytornás megközelítés hatékonyabb, mint egy másik?

Hogyan jártunk el?

Olyan releváns tanulmányokat kerestünk, amelyeket randomizált, kontrollált vizsgálatoknak hívnak. Összegyűjtöttük azokat a tanulmányokat, amelyekben a stroke-on átesett emberek gyógytornában részesültek azzal a céllal, hogy javítsák a járás és a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek végzésének képességét. A gyógytorna különböző megközelítései (azaz egy adott tudományos alapokon nyugvó kezelési program) iránt érdeklődtünk. Ezek a megközelítések magukban foglalták a terapeuta által nyújtott, csoportos vagy telemedicina kezeléseket. A terapeuták a páciensek egyéni igényei szerint választhatnak speciális kezeléseket/gyakorlatokat, vagy a páciens gyógyulási szakaszának megfelelően végezhetnek standard gyakorlatokat. Kizártuk azokat a tanulmányokat, amelyek csak „egyetlen" kezelést vizsgáltak (pl. elektromos stimuláció, robotizált eszköz), vagy csak a kar funkciójára összpontosítottak.

Mit találtunk?

267 tanulmányt találtunk, amelyekben 21 838 stroke-on átesett ember szerepelt. A tanulmányok 36 különböző országból származnak, de a felüket (133 tanulmány) Kínában végezték.

Százöt tanulmány vizsgálta azt, hogy jobb-e a gyógytorna, mint ha egyáltalán nem alkalmaznának fizikai rehabilitációt. E tanulmányok többségét Kínai kórházakban, a fekvőbeteg-ellátás keretein belül végezték, ahol a gyógytorna nem volt része a rutinellátásnak. Azonban néhány vizsgálatot járóbeteg-ellátás keretében végeztek, miután a páciensek befejezték a szokásos kórházi fizikai rehabilitációt. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a gyógytorna javíthatja a beteg képességét a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek elvégzésére, a lábak mozgatására, az egyensúly megtartására és a járásra, összehasonlítva a fizikai rehabilitáció nélküli terápiával.

56 tanulmány vizsgálta az extra vagy kiegészítő gyógytorna hatását. A résztvevők a szokásos gyógytornában részesültek, ugyanakkor a stroke-on átesettek egy csoportja speciális fizikai rehabilitációs megközelítés szerinti kiegészítő kezelést is kapott. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a kiegészítő gyógytorna javíthatja a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek végzésének, a lábak mozgatásának, az egyensúly megtartásának és a járásnak a képességét; minél nagyobb a kiegészítő rehabilitáció mértéke, annál nagyobb a lehetséges előny.

92 tanulmány hasonlított össze különböző gyógytornás megközelítéseket. A gyógytorna típusában és mennyiségében nagy volt a változatosság, valamint az résztvevők is különböztek (pl. a stroke óta eltelt idő). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a funkcionális feladatok gyakorlására összpontosító gyógytorna javíthatja a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek végzésének és a lábak mozgatásának képességét (de az egyensúlyérzéket és a járást nem). A gyógytorna neurofiziológiai megközelítései kevésbé lehetnek hatékonyak a mindennapi tevékenységek javításában, mint más megközelítések (de más eredmények tekintetében nem különböznek).

Valamennyi összehasonlítás esetében nagyon kevés információ állt rendelkezésre a gyógytornával kapcsolatos lehetséges nemkívánatos eseményekről.

Kevés tanulmány végzett hosszú távú nyomonkövetési méréseket a gyógytorna befejezése után.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Az áttekintésbe bevont tanulmányokban jelentős eltérések voltak a résztvevők, a beavatkozások, a hatásmutatók és az összehasonlítások között. Voltak földrajzi és kulturális különbségek is, amelyek befolyásolhatják az eredményeket. Általánosságban elmondható, hogy e tanulmányok részleteiről igen szegényesen számoltak be. Ezek a problémák azt jelentik, hogy statisztikai elemzéseink eredményeiben korlátozottan bízunk.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2022 novemberéig aktuálisak. Nem valószínű, hogy a 2022 novembere óta közzétett tanulmányok megváltoztatnák a következtetéseinket.